A peritoneális karcinózis megjelenése egykor egyet jelentett az inoperabilitással, bár reszekciós technikáját és kombinációját helyi nagy dózisú, magas hőmérséklettel potencírozott kemoterápiával évtizedekkel ezelőtt leírták. A módszer rutinbeavatkozássá mégsem vált, legfeljebb speciális centrumokban; ennek okaiként az összetett műtéti technika, az eszközigényes és kevéssé standardizált kemoterápiás megvalósítás, az általános finanszírozás hiánya és a nagy műtéti megterhelés mellett az utóbbi időkig is kétséges klinikai hasznot lehetett megnevezni. Az elmúlt évtizedekben letisztult technika, a fejlődő protokollok és a sokasodó tapasztalat azonban egyre élesebben kirajzolja azon indikációk körét, ahol az eljárás esetleg előnyös lehet, bizonyítottan hatékony és a túlélést növeli, vagy akár a kizárólagosan javasolható módszer. Ide tartoznak ma az appendix tumorai és a pseudomyxoma peritonei, a mezotelióma, az ováriumkarcinóma, de valószínűleg a kolorektális tumorok és a gyomorrák egyes esetei is. Cikkünkben a beavatkozás technikai ismertetése mellett összegezzük a jelenleg érvényes indikációs javaslatokat, és bemutatjuk az appendixtumorok kezelésének általunk használt intézeti protokollját.

A Fierce Pharma és az Evaluate Pharma gyógyszeripari portálok évről-évre összeállítják listájukat a legnagyobb globális forgalmat elérő készítményekről. Korábbi cikkünk folytatása következik a 8-10. helyezett gyógyszerekről.

Csökkenthető a posztoperatív delírium kockázata, ha az idős betegek perioperatív ápolásába a családtagokat is bevonják.

A Deutsche Gesellschaft für Gastroenterologie, Verdauungs- und Stoff­wechselkrankheiten (DGVS) gasztrointesztinális vérzéssel foglalkozó új S2K irányelve a vérzés gyanújától az optimális endoszkópos kezelésen át a vérzés kiújulásának megelőzéséig ajánlásokat ad a tennivalókkal kapcso­latban. Nagy figyelmet fordítottak az ajánlások klinikai megvalósíthatósá­gára és egyszerűségére, megkönnyítendő az orvosok számára a döntést és a betegek gondozását a klinikai lefolyás alatt.

A gasztrointesztinális rendszert érintő daganatos betegségek ellátásában fontos az aktív tumorellenes kezelést követő komplex utógondozás. Ennek része a terápiák okozta funkciózavarok felismerése és kezelése, valamint az esetleg kialakuló recidívák korai észlelése is. A jól felépített, egyértelmű utógondozási program, valamint a háziorvosok és a kórházi szakorvosok közti tevékeny együttműködés a siker kulcsa.

A cikk a vastagbélműtétek során képzett stoma kimeneti nyílás obstrukcióját és annak rizikófaktorait tárgyalja.

A petefészekrák ritka, magas mortalitású daganat. A kórkép kialakulásával kapcsolatos ismeretek az ezredforduló óta jelentősen megváltoztak, és az azonosított genetikai, reprodukciós és hormonális faktorok lehetőséget teremtenek személyre szabott kockázatbecslő modellek alkalmazására, illetve akár megelőző rizikócsökkentő műtét elvégzésére.

Bevezetőt írni egy, az adott szakmát ke­retbe foglaló, annak újabb kihívásait taglaló kiadványba nem könnyű feladat. Igaz ez az a tudomány, orvostudomány bármely területére, így a szülészet-nőgyógyászatra is. Ugyanakkor egy ilyen jellegű bevezető elkészítésére szóló felkérés elis­merés és megtiszteltetés a szerző számára.

A kolorektális rák szempontjából fokozott kockázatot jelentenek az egyé­ni vagy családi kórtörténetben szereplő előrehaladott adenómák vagy kolorektális rákok, a személyes anamnézisben szereplő gyulladásos bél­betegség és a genetikai polipózis szindrómák. Általánosságban ilyen ese­tekben gyakoribb vagy koraibb szűrés szükséges, mint átlagos kockázat esetén. Első fokú rokon kolorektális rákja esetén legkésőbb 40 éves korban, colitis ulcerosa vagy vastagbelet érintő Crohn-betegség eseteiben a tünetek jelentkezése után 8−10 évvel, Peutz−Jeghers-szindrómában már 8 éves korban, szesszilis fogazott adenomatózus polipózisban pedig a kórismézést követően a lehető leghamarabb meg kell kezdeni a kolonoszkópiás szűrést.

Több mint 9000 laparoszkópos májreszekciót végeztek világszerte benignus májelváltozások, malignus daganatok (elsősorban hepatocelluláris karcinóma és kolorektális rák májmetasztázisa) miatt és élő donoros májátültetés során. Habár nincs abszolút méretbeli kritérium, a kisebb (<5 cm), perifériás, az anterolaterális szegmentumokban elhelyezkedő, nagyobb érképletektől messze lévő elváltozások és az előre látható és tervezhető biztonságos reszekciós vonalak jelentik a leginkább alkalmas laparoszkópos indikációt, de ma már eltávolíthatók a kevésbé ideális poszteroszuperior lokalizációban levő elváltozások is laparoszkóppal. A hepatobiliáris sebészetben és a laparoszkópiában is kellő tapasztalattal bíró centrumok végeznek laparoszkópos major májreszekciókat is kiváló eredménnyel. A beteg számára nagy előny laparoszkópos műtéttel a kevesebb intraoperatív vérzés, a kisebb posztoperatív fájdalom és a fájdalomcsillapító-igény, a korai mobilizálás és rövidebb kórházban töltött idő, ugyanakkor a posztoperatív morbiditás és mortalitás hasonló, mint nyitott májreszekciónál. A nyitott és laparoszkópos májreszekciókat összehasonlító tanulmányok szerint nincs különbség hepatocelluláris karcinóma és kolorektális rák májmetasztázisa miatt végzett májreszekció esetén a reszekciós szél vagy a túlélés tekintetében. A HCC miatt végzett laparoszkópos májreszekció előnye továbbá a kollaterális vénák lekötésének elkerülése, a kevesebb posztoperatív májelégtelenség és a kevesebb posztoperatív adhézió, melyek megkönnyítik az esetleges későbbi májátültetést is. Magy Onkol 62:37–44, 2018

Kulcsszavak: laparoszkópia, májreszekció, hepatocelluláris karcinóma, kolorektális májmetasztázis